Hátrahagyva a Bogotái-fennsíkot megindulunk a Magdalena-folyó völgyébe, illetve az annak túlpartján fekvő egykori aranybányába, Falán elveszett városába. A felhagyott bánya nem elsősorban az épületek és a járatok, hanem az élővilág miatt érdekes. Pókokkal, csigákkal, békákkal és rengeteg színes rovarral volt ezúttal is dolgunk.
A muzói smaragdbányák után megpihenünk Villa de Leyvában, majd leereszkedünk a Rio Magdalena völgyébe, ahol kevesek által ismert, mégis csodaszép és izgalmas helyekre látogatunk el. Zipaquirá sókatedrálisa után Guaduas gyönyörű városában kötünk ki, majd Honda színes utcái után Ciudad Perdida de Falán aranybányáiban bóklászunk. Armerót épp csak érintjük, majd rabul ejti a csapatot a mágikus realizmus Ambalemában.
A Ciudad Perdida a Caño Cristalesszel karöltve a kolumbiai béke szimbóluma. Amíg azonban a Caño Cristalest többségében kolumbiaiak, addig a Ciudad Perdidát nagyobb részt külföldi turisták látogatják. A négy-, olykor ötnapos gyalogtúrára évről évre több és több hátizsákos nevez be, amit egyre kevésbé bír el a természet, no meg a túraútvonal mentén élő kogi indiánok. Néhány év, és az Elveszett városból a második Machu Picchu válik.
Annak, aki Kolumbiában utazgat, ismerős lehet a Ciudad Perdida név. A tayronák egykori fővárosa népszerű látványossága az országnak, de azt csak nagyon kevesen tudják, hogy van Kolumbiában még egy Ciudad Perdida, még pedig egy apró falu, Falan közelében. Mi sem tudtunk róla, amíg meg nem érkeztünk Tolima megyébe, de nagyon örülünk neki, hogy sikerült belebotlanunk. Már az odavezető út sem akármilyen Villahermosával és a Rio Azufrado völgyével, de a mérges coyes pókoktól és denevérektől hemzsegő egykori aranybánya az elmúlt két hét egyértelmű highlightja lett.
2009-ben jártam először Kolumbiában, akkor döntöttem el, hogy egyszer eljutok Ciudad Perdidába, az Elveszett Városba. 2015-ben végre valóra vált az álmom, öt napos túra keretében megpillanthattam a tayronák egykor szent városát. Fantasztikus túra volt!